AZ ELSŐ DÍJAM*_*

Úristen el sem hiszem, hogy megkaptam életem első díját, a blogomra. Nagyon köszönöm de tényleg. Örülök, hogy sokaknak tetszik az oldal próbálok a kedvetekbe járni, és eseménydús részeket írni!Nagyon szépen köszönöm G.Tekla!

Szabályok:

1. Ha megkaptad a DÍJAT, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent látható KÉPET!
2. ŐSZINTÉN kell válaszolnod a kérdésekre!
3. Összesen 5 SZEMÉLYNEK kell tovább adnod.
4. Ezt egytől-egyig ÁT KELL MÁSOLNOD a lapodra, kivéve a válaszokat!
5. A díjat VISSZAFELÉ NEM LEHET adni! (Annak nem adhatod akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat.) 
1. Mi a keresztneved, hogyan becéznek?

Andrea, és Mukiinak, Mogyiinak, de a legtöbben Hugiinak hívnak.:)
2. Melyik dalon tudsz igazán sírni?
Amelyiknek a szövege mélyen érint.
3. Félsz a sötétben?
Igeen:$
4. Szerelmes vagy valakibe?
 Igen..:))
5. Mi volt az eddigi legcikibb dolog, ami életedben történt veled?
Mivel focizom, és ráadásul fiukkal, előfordult mikor még kezdő voltam, hogy külön öltözőbe öltözöm általában, és én hamarabb készen vagyok mint a fiuk, és épp kinyitottam az ajtót, és kiléptem a fiukhoz, akik pucéran álltak, és néztek rám, és hagy ne mondjam hogy 15 fiu minimum volt ott, és ráadásul felém fordultak, és én teljesen elpirultam és kirohantam.:$
6. Gondolatban öltél már meg valakit?
Attól függ,
7. Szerinted péntek 13-a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent?
13 a szerencse számom szóval én fordítva élem:)
8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el?
Igen :)
9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel?
Csak magamat adom, így nincs vita,
10. Kiskorodban sírtál, ha szurit kaptál?
Még meg is ütöttem az orvost:$
11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél?
 Maradnék az aki voltam, csak avval a különbséggel, hogy segítenék anyukámékon, hogy ne legyen semmi gond a pénzel.
12. Szoktál álmodozni?
Merj nagyot álmodni.
13. Járnál Chace Crawforddal?
nem
14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, neveik?
Nem tervezek előre, a napnak élek.
15. Adni vagy kapni jobb?
Adni adni és adni.
16. Titkom:
Szeretem a kakaót.
17. Bakancslista:
Tudni mindent amit még nem tudok.

Akiknek küldöm:

1. AliceC

2. eszter ujlaki

3. Angéla:)

4.••Macy Claudia Morrow♥••

5.Anneee

Sziasztok!

Jujj hát sziasztok.:)

 Ez az első közös bolgom, és az igazat megvalva kicsit félek, hogy mit szóltok majd a történethez, de remélem tetszeni fog.:) Sokat dolgoztam rajta, és most is dolgozok folyamatosan, hogy ne maradjatok fejezet nélkül.:))

Azonnal rakom is fel az első fejezetet, és írjátok meg nekem a szöveg alá, hogy mit gondoltok róla, sokat segítetek vele!

Jó szórakozást!:)  

1.fejezet ~

Na hát akkor itt az első fejezet. ~
Remélem tetszeni, fog sokat változtattam rajta, eleinte nem akartam kirakni, de akiknek megmutattuk, ők azt mondták ezt mindenkinek látnia kell. remélem, hogy nem fogtok bennünk csalódni ha elolvastátok, írjátok le véleményeteket, mert kíváncsian várjuk. Na, jó szórakozást xoxox 


 Minden egy nyári napon kezdődött,a sulinak nem sokára vége,és mindenkinek van szerelme, vagy épp barátja. Csak két lánynak nincs, név szerint Pez Holtnak, és Elena Colemannak. Ők voltak azok a lányok akik nem nagyon tartoztak a menő lányok körébe.Nem szerették a feltűnést, sőt teljesen utálták, ha valakinek feltűnési viszketegsége van. Utáltak suliba járni,csak csak az a két dolog vidította fel őket, hogy nem sokára vége a rémálomnak és kikerülnek onnan. Hiszen kinek lenne kedve egy olyan suliba járni ahol a suli nagy menői  utálják őket, mert a szüleik jól kereső üzlet emberek voltak, és gyönyörű házuk volt, bármit amit kértek azonnal megkaphatták volna , ők még is inkább a normális életmódot választották. Talán azért is mert, sokan kihasználták már őket emiatt , így ők tényleg nagyon jól megértették egymást. Mindent tudtak egymásról, nem volt titkuk amit ne tudtak volna a másikról. Még kiskorukban ismerték meg egymást a szüleik által, hiszen a szüleik munkatársak, és egyben barátok is voltak. A lányoknak  egymások kívül még sok barátjuk volt, de velük elég ritkán találkoztak hiszen messze laktak tőlük. Még 2 és fél hét volt a nyári szünetig, de már mindenki izgult, mert az osztályuk 2 hetes londoni utat nyert, így az utolsó 2 hétben ahelyett, hogy a suliban ülnek, bejárhatják egész Londont. A lányok az utolsó napokban bevásároltak mindent és az utazás előtti estén pakoltak össze. Eljött az utazás napja. A lányok izgatottan köszöntek el a szüleiktől akik kivitték őket a reptérre és siettek is tovább hiszen, mindig is a munka volt az első.Felszállt a repülő, mindenki izgatott volt, főleg a lányok, hiszen ők már előre eltervezték, hogy mit fognak csinálni az elkövetkezendő két hétben. A hosszú repülő út után, egy kis panzióban szálltak meg, ami nem volt messze a kedvenc éttermüktől, így amint beértek a szobájukba körülnéztek, lepakoltak, és indultak is, mert korgott a gyomruk. Tíz perc sétálás után, oda is értek a Nando's-ba. Legbeljebb az emberektől a legtávolabbi asztalhoz ültek, mert nyugodtan akartak vacsorázni. Épp, hogy kihozták a lányoknak a vacsorát, hirtelen 3 kapucnis fiú rohan be az étterembe, gyorsan helyet foglalva tőlünk egy asztalnyira.

* Elena szemszöge*

3 melegítőruhás, és kapucnis pulcsis srác rohant be eszeveszetten az étterembe, és dobták le magukat az egyel mellettünk lévő asztalhoz. Összenéztünk Pezzel, és ne értettük, hogy semmi illem nem szorult beléjük, hogy egy étterembe, ne futunk, és főleg nem dobjuk csak úgy le magunkat mint egy kocsmába. Meghozták a végre a rántott húst és a salátát, és neki álltam nőiesen enni, amennyire tudtam, bár nem tudom mennyire sikerült, mert farkas éhes voltam, és legszívesebben csak öntöttem volna magamba. Egy elragadóan érzékeny lágy, de férfias hang csapta meg a fülem, és néztem körbe ki lehet az. Megtaláltam a hangot. Egy szőkés barna hajú, kék szemű, piros pozsgás arcú fiútól jött, aki éppen rendelni szeretett volna a pincértől. Én csak néztem őt, talán egy percig is mikor rám nézett, de én egyből elfordítottam a fejem és azonnal tovább ettem, de éreztem ahogy elpirulok, és az arcom akaratlanul is de mosolyra gerjed. Pez rám nézett, és nevetett egy nagyot, biztos észre vette, hogy elpirulok, mert meg is jegyezte, hogy ha így folytatom akkor ki is dobhatom a pirosítót. Nem mertem oda nézni, mert éreztem ahogy a fiú még mindig engem néz. De egy idő után már nem bírtam, és oda néztem, de hála az égnek akkor ő már evett. Alig bírtam levenni róla a szemem. Vajon van neki barátnője? Hogy hívhatják? Talán oda kéne mennem...Áhh majd ő ide jön ha szeretne valamit.
- Elena...Hahó...Elena...figyelj már hozzád beszélek...- Mondta Pez nevetve, miközben a narancsát szűrcsőlgette. Megráztam a fejemet, kihúztam magamat és Pez szemébe néztem.
-Figyelek, figyelek mondjad..
-Na végre...ha így folytatod a bámulást, szegény srác azt hiszi valami ciki dolog van rajta azért bámulod ennyire.
-Nem nem azért, csak annyira...- és ekkora az ajkamba haraptam, jelezve, hogy nem találok szavakat, a velem szemben ülő elképesztően helyes srácra.
-Ugyan El... ez még csak az első napunk, ahány helyes srác lesz te az összesbe szerelmes leszel? Ugyan!- Nevetett fel, és hátra lendítette magát, de avval a lendülettel le is esett a székről le a földre. Elösször én is megijedtem, de miután hallotam ahogy kacag tovább a földön én is elkezdtem hangosan nevetni és nagy nehezen kinyögtem.
-Mivan Pez?Nem kényelmes a szék? Esetleg meleged van, vagy csak sótlan volt a kaja?.- Kérdeztem meg tőle szúrósan mire egyszerre elkezdtünk nevetni, de már nem érdekelt minket, hogy ki néz és ki nem. Felálltam és oda guggoltam mellé, és segíteni akartam neki felállni de ekkor egy úriember jött és hátulról felkapta és leültette a székre. Felvette a leborult táskáját és illedelmesen a kezébe adta. Hosszú beszélgetésbe elenyedtek, ugyan én nem hallottam miről volt szó, mert a fiú leült mellé, és halkan beszélgettek. Már vagy tíz perce egymással voltak elfoglalva, mikor felöltöztem és szóltam Peznek, hogy én megyek haza mert tele vagyok, és álmos vagyok, de Pez kérlelt hogy ne hagyjam itt egyedül, várjam meg, még kér 5 percet. Visszaültem, amikor a fiú aki Pezzel flörtölgetett, szólt  a szőke lovagomnak, és a barátjának, hogy nem- e jönnek-e át ide ehhez az asztalhoz. A szőke srác, az összes kajáját felkapta, mint aki soha életében nem evett volna áthozta a mi asztalunkhoz, lerakta és tovább evett. A másik fiú, azt mondta ő inkább haza megy majd otthon találkoznak.A szőke hercegem csak egészségesen evett mellettem, mikor megtörölte a kezét és felém nyújtotta.
- Szia Niall vagyok, de ezt már biztos tudod. És te ki vagy?- nézett rám avval a csillogó kék szemeivel, de nem, tényleg nem tudtam, honnan kéne ismernem.
- Szia Elena vagyok, de nem, nem tudom hogy kivagy. Találkoztunk már valamikor?
- Úgysem ugrik be, hogy Nialler, vagy Niall Horan?- Nézett rám értettlen arcal de nem még mindig nem ugrott be, hogy honnan ismerném. Pedig erre az arcra biztos emlékeznék.
- Nem de, ha most egyfajta csajozós játékot játszol velem, köszi de kihagynám.- Mondtam, kicsit flegmán, de nem bunkón, bár kicsit féltem mit reagál.
- Csajozós duma? Ugyan kérlek, azért ennyire kezdőnek ne nézz. Én Niall Horan vagyok a One Directionból. Nem ismersz minket? Aki ott a barátnőddel cseverészik, ő Harry Styles, és aki most ment el, ő volt Zayn Malik. Tényleg nem ismersz minket?Honnan jöttél?- Nézett rám értettlen és egy kicsit lenéző arccal.De rájöttem, Fanni mesélt valami One Directionról, hogy ha látom őket, vagy valami ilyesmi de nem figyeltem rá, mert nem nagyon érdekelt.De az igen hogy, lenézi azt ahonnan jöttem.
-ÉN kérlek szépen, és a drága barátnőm Magyarországról jöttünk, ha annyira akarod tudni te bunkó.- Förmedtem rá, és egy kicsit kiakadtam, mert attól még, hogy nem ismerem őket, nem kell lenézni az országot.Éppen áltam volna fel, hogy na itt a vége nem hallgatom tovább, mikor megfogta a karom és visszarántott.
-Jajj nem úgy értettem, te lány. Csak poénkodtam, ülj már vissza.Ne haragudj ha bunkó megjegyzésnek vetted. Nem annak szántam. De érdekes, hogy tényleg nem ismersz. Na mindegy.De amúgy, hogy hogy itt vagytok Londonban?
-Hát az osztállyal jöttünk, 2 hétre, mert mi nyertük meg az iskola napi versenyt és ez volt  a fődíj.- Mondtam neki lenyugodva, és mosolyogtam rá, de egy kicsit pirultam mert a kezét a kezemről még azóta sem vette el mióta vissza húzott.
- Ja értem, te még suliba jársz? Megesküdtem volna, hogy már elmúltál 18.- Mondta nevetve.
- Most töltöm majd a 17-et Július 1.én.- Mosolyogtam vissza.Néztük még egymást vagy 5 percig mikor Pez el rontva a pillanatot a táskát a mellkasomba nyomta, és közölte, hogy későre jár, úgy hogy indulni kéne.
-Majd mi hazaviszünk titeket- szólalt meg Harry, és rám nézett, majd Pezre.
- Haza találunk egyedül is nem...- mondtam volna végig a mondatot, amikor Pez belevágott.
- Jujj, azt megköszönnék, na indulás- Fogta meg a kabátját és indultunk el a kocsi felé. Pez előre ült Harryhez, hozzám pedig Niall beült hátra. Pez és Harry imádni valóak voltak, ahogy elnevetgéltek, mint egy pár. Mi persze Niallel egymáshoz sem szóltunk, így egy kicsit kínos volt az út hazáig.
-Megérkeztünk- szólalt meg Pez és nézett rám, persze én azonnal kiugrottam a kocsiból és befutottam a panzióba. Nem sokkal később Pez is utánam jött. Levettük a cipőnket, és ledőltünk az ágyra, de abban a percben Peznek csörgött a telefonja, és meglepődtem mert.....

2.fejezet ~

Levettük a cipőnket, és ledőltünk az ágyra, de abban a percben Peznek csörgött a telefonja, és meglepődtem mert a unokanővére hívta. Az unoka nővére itt él kint Londonban, de nem volt megbeszélve, hogy találkoznak, sőt elég régen beszéltek már. Pezről tudni kell, hogy ő nagyon eleven, és mindenkiben megbízik. Ő abban a hitben él, hogy mindenkinek esélyt kell adni arra, hogy elrontsák azt. Én nem vagyok ilyen, nehezen bízom meg emberekbe, főleg az utolsó kapcsolatom óta. Egyedül Pezben nem csalódtam még. Ő érte bármit megtennék. Tudom, hogy ő is értem. Az oviba mindig engem csúfoltak, mert a fogaim nem éppen úgy álltak, ahogyan kellett volna. Aztán még kis koromban kaptam fogszabályzót amit kb. egy fél éve vettek le. Én mindig is visszahúzódó voltam, és Pez volt az aki megvédett bármi is történt. Csodálom őt. Azt az erőt ami benne van. Bevallom, kicsit irigy vagyok rá, mert neki akár mit mondhatnak soha nem omlik össze, és lesz*rja mások véleményét, és csak azokéra ad akik számára fontos. Na én ennek pont az ellenkezője vagyok, mindig másoknak akartam megfelelni, nem magamnak.

* Pez szemszöge *

Későre járt már, lassan aludni készültünk volna, amikor megcsörrent a telefonom. Hanna volt az, az unokanővérem. Már régóta nem beszélek vele, úgy hogy meglepődtem a hívásán. Itt lakik Londonban így a családtól elszakadt, és csak nagy ritkán látom mikor évente egyszer-kétszer haza jön. Mindig is jóba voltunk Hanna-val, csak mióta kiköltözött eltávolodtunk, és nem nagyon beszélünk egymással. Felvettem a telefont, és a szokásos csiripelő vékony hangja fogadott.
 -Szia Pez. Kicsi hugicám. Hallom itt vagy a közelembe, de nem szólsz, mindent Robtól kell megtudjak. Nem leszünk ám így jóba.- mondta viccesen, és úgy csinált mintha, éppen szidalmazna. Mindig is a pótanyukámnak tartottam, és legtöbbször úgy is viselkedett.
- Szia Hanna , de jó újra hallani a hangod, már hiányzott. Ne haragudj rám, csak olyan hamar jött minden, hogy kis is ment a fejemből, hogy szóljak bárkinek is.- mondtam kicsit kimentve magam.
- Remek. - mondta gyorsan- akkor megengedem, hogy kiengesztelj, és el gyere velem bulizni egyet, London egyik legjobb szórakozó helyére. Sok híresség jár oda. - mondta hízelegve, és meggyőzően.
 - Jól hangzik, de nem baj, ha Elena is jönne?- kérdeztem kicsit félénken.
- Nem dehogyis, sőt örülnék neki ha ő is jönne rég láttam. - mondta boldogan
- Oké, akkor mikor találkozzunk?- kérdeztem kíváncsian, és reménykedtem, hogy minél előbb mert már rég buliztunk egy jót.
- Holnap este 7-re gyertek a Starbucks-ba, hozzatok magatokkal mindent és majd nálam elkészülünk. De ne késsetek, mert időben kell ott lennünk, mert bemutatlak titeket valakinek. Na megyek mert későre jár, akkor holnap 7-kor találkozunk, szeretlek, puszi. - mondta majd gyorsan lerakta a telefont. Elenára néztem aki kérdő tekintettel nézett rám, és várta, hogy meséljem el, hogy miről beszélgettünk.
-Hanna volt az.
- Tudom láttam, mutattad, de mit akart? – kérdezte, kicsit sietetve engem, hogy mondjam már a lényeget.
- Találkozni akar, ha már ilyen közel vagyunk, azt mondta látni akar minket.
 - De kedves tőle, na és mikor találkoztok?
- Holnap este 7-kor a Starbucks-ba és te is jössz mert bulizni megyünk, és én egyedül el nem megyek.- mondtam kicsit huncutt mosollyal és vártam a reakciót rá.
 - Hogy mi?? – Ugrott fel egy kicsit, és nézett rám kicsit mérgesen. Elena nem az a bulizós fajta, vagy is nála ez azt jelenti, hogy ő csak akkor táncol ha már ivott. Sajnos nem tanulta meg magát annyira elengedni ami kicsit rossz, de valamilyen szinten jó,mert mikor én túlságosan is elengedem magam, ő ott van és vigyáz rám.
- Jajj, jól hallottad, holnap bulizunk egy jót,  London egyik legjobb szórakozóhelyén. – mondtam, és elengedtem egy huncut mosolyt.
- Na jó…- mondta, majd megforgatta a szemét - de ajánlom, hogy felejthetetlen legyen, különben 3 napig, te fizeted a csokimat.- avval felállt és elment zuhanyozni. Én már túl fáradt voltam, ahhoz, hogy még elmásszak a kádig, így úgy döntöttem, hogy majd holnap reggel lefürdök. Felvettem a kedvenc pizsimet, (ami igazából egy kis naciból és egy trikóból állt, de imádtam benne aludni) majd ledobtam magam az ágyamra, és Harryn gondolkodtam de nem éltem bele magam túlságosan, hiszen ő egy sztár, és amúgy is ha annyira érdekelném, akkor elkérte volna a számomat. De azért aranyos volt tőlük, hogy haza hoztak minket. Felnéztem a twittere puszta kíváncsiságból, hátha írt-e ki valamit, de nagy bánatomra sajnos nem. Úgy, hogy leraktam a telefont és hamar el is aludtam.
<!--[if !supportLineBreakNewLine]-->
<!--[endif]-->
*****
-Gyerünk gyerekek, szedjétek a lábatokat, soha nem érünk vissza a panzióba, és kilyukad a hasunk.- Mondta kicsit gyorsan, de nevetne a Tanárnő és állt a busz ajtaja mellett és várta, hogy mindenki felszálljon. Végig jártuk fél Londont és leszakadnak a lábaim, 5 óra van és 7-re a Starbucks-ban kellene lennünk. Hazamegyünk, gyorsan összeszedjük a cuccainkat, és megyünk is Hanna-hoz. Találhattunk volna valami jobb buszt, mindjárt szét esik, és nem igazán késném le az első londoni bulimat, a legjobb barátnőmmel, és az unokanővéremmel.
Ahogy hazaértünk, a vacsorát kihagyva, és teljesen bezsongva futottunk föl a szobánkba, és keresgéltük, hogy mit tudnánk felvenni. Nem volt semmi ötletem, de nagyon olyan ruhám sem amit felvehetnék nagyon partizni. Már éppen mondani akartam Elenának, hogy egyedül megy, mert nincs semmi olyan ruhám, amikor kivett a bőröndjéből 2 ruhát, és megkérdezte melyik tetszik. Mutatott egy nagyon színeset telitalpúval, és egy szürke csillámosat, tűsarkúval. Mivel én nem szeretem annyira a telitalpú magas sarkúakat, ezért a szürkét választottam. Gyorsan bedobtunk mindent egy nagy sporttáskába, és indultunk is Hanna-hoz, de mivel késésben voltunk, és már gyalog nem érnénk oda, gyorsan taxit fogtunk ami éppen, hogy 7 előtt 2 perccel tett le a kávézó előtt ahol, Hanna már türelmetlenül várt.


 


Amint meglátott minket, oda jött a taxihoz de nem engedett minket kiszállni, hanem ő is beült és onnan egyből hozzájuk mentünk. Ránk nézett, majd a sporttáskára és egy nagyot nevetett, majd megszólalt:
- Ugyan lányok, táncolni és bulizni megyünk, nem 3 napos túlélő túrára. Minek az a nagy táska???
- Szerinted mibe hoztuk volna a cuccainkat? Aranyos, kis tescos szatyrokba? ooh…igazad van legközelebb már abba hozom.- Vágtam rá, mire mindannyian elkezdtünk hangosan nevetni, még a taxis is. Beszélgetni kezdtünk és éppen belefolytunk volna a témába amikor, a taxis közbe szólt:
- Hölgyeim megérkeztünk.- Kiszálltunk, Hanna kifizette a taxit, majd elindult a lépcső felé. Kinyitotta az ajtót, beléptünk a lakásba, és meglepődtem, mert Hanna mindig is kicsit rumlis volt, de gyönyörű rend fogadott minket.



-Ne bámészkodjatok lányok, indulás készülődni, mert egy óra múlva jön értünk a taxi.- mondta, majd gyorsan ledobta a cipőjét, és beszaladt a szobájába. Elena lerakta a táskát és gyorsan kinyitotta. Nem tudtam eldönteni, hogyan csináljam meg a hajam, úgy hogy eldöntöttem, hogy sehogy sem csinálom meg, hanem hagyom olyan tépetten, ahogy volt, az úgy is olyan…:$( rátok bízom, hogy szerintetek milyen:$) . Elena begöndörítette a frufruját, Hanna, meg kivasalta a haját. Éppen a kabátomat vettem, mikor dudált a taxi, hogy megjött. Elena még gyorsan háromszor körbe nézett, hogy minden megvan- e és utána elindultunk.




Az én ruhám:

Elena ruhája:


* Elena szemszöge *
 Viszonylag hamar oda értünk, de meglepődtem, mert valami nagyobb, előkelőbb helyre számítottam, ahol majd mindenki ott fog állni és várni hogy beengedjék, de nem. Ez a hely egy alagsor volt, ami disco-ként volt kialakítva. Kiszálltunk a kocsiból, és egy lejáróhoz sétáltunk aminek az ajtó feletti részén világító betűkkel ki volt írva a neve. Megálltunk egy kicsit, Pez megigazította a cipőjét. Ahogy beléptünk az ajtón egy viszonylag hosszú lépcsőzés várt ránk, de ahogy haladtunk lejjebb a zene egyre hangosabb volt. Kicsit megijedtem mikor Hanna megfogta a vállunkat és megkérdezte:
- Puccosabb helyre számítottatok mi? Nyugodjatok meg a sztároknak is néha jó, oda lejönni ahol egy fotós sincs, és nyugodtan kiereszthetik a gőzt. Tehát Pez bármilyen sztárt látsz légyszíves ne haladj oda hozzá, vagy kezd el hangosan üvöltözni a nevét, ő is ember, bánj vele úgy mint a többivel.- majd előre lépett az ajtóhoz és beléptünk. Kicsit megtorpantam mikor az erős zene a mellkasomon lüktetett, és áradt felém a meleg ami a tömegből áradt. Elmentünk a ruhatárhoz leraktuk a cuccainkat a pénztárcánkból kivettünk népi pénzt, hogy ne kelljen ki járkálni mindenért. a Telefonjainkat a melltartó és a ruha közé rejtettük. Elléptünk az asztaltól és Hanna hangosan megszólalt:
- Lányok jó szórakozást, akit beakartam nektek mutatni nincs itt pedig örültem volna, de ne foglalkozzatok vele, menjünk igyunk valamit.- kézen fogott minket, és a tömegen átverekedve magunkat leültünk a pultnál. Hanna és Pez egy rövid töménnyel kezdték, de én csak egy vodka narancsot kértem. A lányok gyorsan lehúzták, és kértek még egyet, de már akkor nekem is kértek, és addig húzták vele az agyam amíg bele nem lendültem és már vagy az ötödik felesnél járhattunk, mikor Hanna mondta, hogy menjünk táncolni, de nekem nem volt kedvem így ők elmentek én meg ott maradtam és kértem egy sima narancslét. Elővettem a telefonomat megnézni, hogy mennyi az idő, mikor valaki oldalról meglökött.  Felálltam és oldalra fordultam, és találjátok ki, ki volt az. Niall. Igen ő, felém fordult, és egy merész mosolyt eresztett meg, majd azt mondta:
- Hoopá... E...Elena?- nézett rám kérdően én meg csak bólogattam, majd folytatta.- Tudtam.- nevetett fel.- Emlékszem rád, te vagy az a lány aki nem tudta ki vagyok. Fájt is nagyon.- hajolt kicsit közelebb és fogta meg a mellkasát.
- Helló Niall, semmi baj, hogy meglöktél, elnézem. Sajnos még a bunkóknak sincs hátul szeme.- vágtam rá sértődötten. Majd visszafordultam az italomhoz, mit sem foglalkozva vele, hogy ő itt van, (Pedig a szemeit, és az írtó helyes arcát napokig tudnám nézni.) de ő folytatta:
- ohh... milyen színes vagy ma, ahhoz képest, hogy milyen kis nyuszi muszi vagy elég izgatóan öltöztél- mondta és vágott egy izgatott arcot majd elnevetve folytatta.-  de auu már becézgetjük egymást?- kérdezte, mire én  ránéztem hunyorogtam, majd grimaszoltam egyet, és eltettem a telefonomat. Megijedtem mert hirtelen közel hajolt és azt mondta:
- Héé csúnyaság, most tudod hányan néztek a melledhez, miközben elraktad a telefont? Veszélyes játékot játszol csúnyaság, de benne vagyok.- súgta a fülembe, éreztem a vállamon a leheletét. Felé fordultam volna, hogy leteremtsem, mikor teljesen eltűnt. Elkezdtem keresni, végig jártam mindent de nem találtam sehol. A lányokat láttam út közben, hogy jól érzik magukat, és ahogy láttam, Pez Harryvel táncolt.

* Pez szemszöge *
 Hanna-val táncolni mentünk, sajnáltam, hogy Elena nem jött, de hát, ez általában mindig is így volt, akár hova mentünk. Hanna kivette a telefonját, majd felmutatta mutató ujját, és eltűnt. Én nem tudtam hova megy, de nem is nagyon érdekelt, inkább táncoltam tovább, mikor éreztem, hogy valami hátulról átkarol, és velem együtt mozog. Én egy kicsit megugrottam, majd megfordultam, de a titokzatos fiu még akkor sem engedett el, hanem szorosan magához ölelt. Sötét volt, így csak a haját láttam, és az nagyon ismerős volt. Vége lett a számnak, és elengedett , majd megszólalt:
- Tudod, mekkora barom voltam, hogy ugyan haza vinni hazavittelek, de a számodat már nem kértem el?- és akkor már tudtam, hogy honnan ismerem, és hogy ki ő. Harry volt az. Láttam, ahogy fülig érő szájjal mosolyog rám, és várja a választ. Mivel pólóba és farmerba, gondoltam, hogy a farmerjába lesz a telefonja, így kicsit merészen nekiálltam és megkerestem a telefonját. Hála az égnek a hátsó farzsebében volt, úgy hogy nem kellett sokat, keresnem, előhúztam a telefont, amit szerintem ő meg sem érzett vagy nem foglalkozott vele, mert nem nagyon csinált semmit. Beírtam a telefonjába a számomat, majd oda nyújtottam neki, mire ő rám nézett és elnevette magát.
-  Hát ez gyors volt, igazából azt hittem, hogy többet kell könyörögjek a számodért.- nevetett fel, és éreztem rajta azt a töménytelen piaszagot.

- Látom ti már ismeritek egymást.- mondta Hanna, majd oldalba bökött, és a kezembe nyomott egy pohár töményet. Lehúztuk, majd leraktuk a mellettünk lévő kis asztalra.
- Hanna, hát te honnan ismered Pezt?- nézett fel Harry értelmetlenül Hanna-ra.
- Hát az unoka húgom kincsem, ő az aki miatt titeket ott hagylak évente kétszer és meglátogatom őt.- mondta majd mindketten nevettek egyet csak én nem értettem, mi folyik itt.
-  Na jó, akkor most valami elmesélné nekem is a történteket.- fakadtam ki.
- Pez, szivem én Harryék miatt jöttem Londonba, tudod a menedzserükkel Simonnal, jóba vagyok, de róla már meséltem neked na mindegy, vele jóba vagyok és ajánlott egy úgy mond " állást ", ami abból áll, hogy ha a fiuknak fellépésük van nekem velük kell mennem és mint a kisbabákra ügyelnem kell rájuk mert túl elevenek.- mondta Hanna, majd egyik szemöldökét felhúzva Harryre nézett, és kicsit elpirult és megvakarta a fejét. Én nagyon meglepődtem, kiakadtam, mert tudtam, hogy híres emberekkel, dolgozik, de hogy pont Harryvel. Magammal való társalgásomat, Harry zavarta meg mert felkért egy táncra. Nagyon sokat táncoltunk, és egy kicsit elfáradtam ezért kértem, hogy ülljünk le  egy kicsit. Oda mentünk a pulthoz, rendeltem egy narancsot.
- Fogadjunk, hogy több felest iszok meg mint te.- mondta Harry, és én kihívásnak éreztem, és elfogadtam, nem hagyom hogy ő nyerjen.
- Chh...majd meglátjuk, de te fizeted.- mondtam, és rákacsintottam.
- Ezer örömmel.- nevetett egyet, és intett a pincérnek, aki oda adta az üveget, és mi csak töltögettük magunknak a feleseket.




Eközben Elena:
Nézelődtem egy kicsit, aztán visszaültem a pulthoz, és kértem egy felest. Lehúztam ,és körbe néztem amikor, megtaláltam. Ott támaszkodott a korlátnak és nézett lefele a tömegre. Nem tudtam mit tegyek. Cselekedni akartam, még mielőtt elmegy, megmutatni neki, hogy én nem vagyok nyuszi. És akkor pont a kedvenc számom jött.
Oda sétáltam a táncparkettre, pontosan oda ahonnan jól lát, és átadtam magam a zenének. Teljesen elfeledkeztem mindenről, és nagyon tompa volt minden, mert azok a feleseket, éreztem, hogy hatni kezdenek. Egyre jobban tompultam el, és adtam át magam a zenének, mikor valaki hátulról...

3. fejezet~

Mikor valaki hátulról megfogta a csuklóm és egyre jobban kifelé húzott a tömegből.  A nagy tömegben egyre jobban szorítani kezdte a csuklóm,  olyannyira, hogy éreztem, ahogy bizseregni kezd a szorítása alatt. Nem láttam ki volt az, csak hátulról láttam az alakot, ami nem igazán hasonlított Niall-éra, így egy kicsit megijedtem. Ki értünk a tömegből, de a férfi még mindig húzott tovább, amíg be nem értünk, a hátsó részlegre oda ahol nagyon senki sem látott. Majd az egyik csőszerkezet alatt megálltunk és neki nyomott a falnak. A bal kezét a fejem mellé nyomta, a másikkal megmarkolta a csípőm, és elkezdte csókolgatni a nyakam. Én próbáltam két kézzel eltolni magamat, de nem ment mert egyre erősebben szorított, mire megszólalt:
- Ugyan már cica, ne kellesd itt nekem magad, úgy ráztad magad a táncparketten. Értettem én a célzást, itt vagyok. Vágjunk bele.- undorítóan rám kacsintott, de dőlt belőle a pia szag.
- Nem tudom, hogy ki vagy, vagy mit akarsz, de engedj el vagy sikítani fogok. - mondtam gyorsan valamit, hogy ne vegye észre, hogy mennyire félek. De felnevetett.
- Ugyan és szerinted itt ki hallja meg azt, ahogy azon a nőies hangodon üvöltözöl?- nevetve megakart csókolni de én lepofoztam. Erre hirtelen elvette a kezét a fejemtől és megfogta az arcát, mire én gyorsan futni kezdtem. Futni kezdtem nem tudom merre, csak valahova elbújni, hogy ne találjon meg, de késő volt. Ahogy futottam utánam jött és a fél ruhámat eltépte. Felkapott szétrakta a lábaimat, és csókolgatni kezdte a mellkasomat. Sehogy sem bírtam eltolni magamtól, csak sírtam és ütögettem, hogy engedjen már el. Leakarta rólam tépni a maradék ruhát is, amikor lépteket hallottam a folyosó vége felől, üvölteni kezdtem:
- Segítség, kérem segítsenek valakii kérem. - sírtam el magam, és minden erőmmel azon voltam, hogy az az undorító féreg még egyszer hozzám ne érjen. Ekkor a léptek, egyre hangosabbak voltak, és átváltoztak futólépésekké. Eközben az a féreg nevetett, és húzta le a gatyáján a cipzárját. Undorító nevetés hagyta el a férfi száját, és újra megpróbálta letépni rólam a ruhát, de ekkor hirtelen leestem, mert valaki hátulról elrántotta a férfit, és ütni kezdte:
- Mi a francokat, képzelsz magadról te féreg? Ártatlan lányokra támadsz? Szét verem azt a retkes fejedet. - Hangzottak el a szavak, egy ismerős hangon. Felemeltem a fejem és észre vettem, hogy Niall az. Még kettőt beleütött a fickóba, aki a földön feküdve a vérző fejét fogta. Majd felállt, odajött hozzám, felemelt és cipelni kezdett az elhagyatott folyosón. Nem sok mindent láttam, mert a könnyeim folyamatosan elhomályosították a látásomat. Éreztem, ahogy egy ajtó kicsit neki ütközik a lábamnak, majd, hogy egy autóban ülök és egy lágy hang beszélt hozzám:
- Istenem, mekkora egy nyomorék vagyok. Ne haragudj rám kérlek, egyedül hagytalak pedig nem kellett volna, hisz ez a hely mindenkinek veszélyes aki egyedül jön megy vagy marad. – nem tudtam mit mondani, csak az összehúzott lábaimon át bámultam magam elé, majd nekidőltem az ablaknak és elnyomott az álom.

Lágy szellő símogatta meg a lábam, amely a takarón kivül volt. Vette m egy nagy levegőt, és jól esett felkelni, ilyen jó időre, és friss levegőre. Éreztem ahogy az arcomat kicsit melegíti a nap. Nem akartam ki nyitni a szemem annyira jó volt. De várjunk csak egy kicsit. Ahogy forgolódni kezdtem, éreztem, hogy ez nem az a selymes takaró ami az én ágyamba volt, nem az a selymes paplan ami nekem van otthon, és nem a pizsamámban vagyok hanem egy nagyobb ingben. Lassan kinyitottam a szemem, és egy gyönyörű szobában találtam magamat. 

Nem is nevezhető szobának hisz a falak helyett üveg volt. Nem tudtam hirtelen, hogy hol vagyok. Felültem, de akkor megfájdult mindenem, a combom és a karom főleg, zúzodások voltak rajta. Nem tudtam, nem értettem miez, de akkor beugrott a tegnap este, s ekkor sírni kezdtem. Felálltam nagy nehezen, bár legszívesebben ott feküdtem volna, míg a fájdalom el nem múlik. Lassan sétáltam előre, és csodáltam a nagy házat.  Minden szoba gyönyörű volt. Ekkor beértem  a nappaliba.

 

A szemeim tágra nyíltak. Ez a kilátás egyszerűen gyönyörű volt, de nem tudtam, hogy kinek a háza ez. Talán Niall-é? De hisz ő olyan kemény, és rossz fiús neki egy ilyen házat? mondtam magamban, majd úgy gondoltam, hogy megkeresem ki is van még itt rajtam kivül, ekkor betértem a konyhába.

 

Meglepetésemre Niall állt ott, egy szál boxerban és épp telefonált. Lehet, hogy rossz kislány voltam de meghallgattam mit telefonál mielőtt szólok neki hogy felébredtem. Kicsit ingerült volt, kicsit meg is ijedtem mikor hangosabban kezdett beszélni:
- Nem, de Harry felfogod, hogyha én nem vagyok ott, őt egy életre a porba tiporják. Szép barátnője lehet mondhatom, egyedül hagyja miközben tudja, hogy szegény teljesen más mint ő. - héé, más vagyok, de Pez igen is a legjobb barátnőm, és ugyan ki gondolta volna, hogy ez történik velem?
- Nem érdekel Harry, akkor fogok megnyugodni, ha megtudom ki volt az a szemét aki ezt akarta tenni és én magam ölöm meg. - uristen, most örülnöm kéne, hogy az én szőke hercegem megmentett és bosszút akar állni, vagy kapjak szívrohamot, és imádkozzak, hogy ne találja meg?
- Nem engedem innen sehova. Majd én beszélek a tanárnőjével, hogy velem lesz. Látnod kellett volna Harry, ahogy kinézett, és hogy mit csinált vele az a szemét.- Ohoo persze, kíváncsi leszek, ahogy a tanárnő fogadni fogja a hírt mit fog mondani. Semmit, mert nem fogok itt maradni, hisz nem is ismerem, csak 2 napja.
- Oké, én meg megyek és megnézem hogy felkelt- e már a hercegnőm na szia. - Azt mondta hercegnőm istenem, olvadok. De ekkor gyorsan észbe kaptam, és elindultam felé mintha most jönnék.
- Szia.- mondtam neki kicsit zavartan.

- Szia Elena, hogy vagy? minden rendben? hogy aludtál nem vagy éhes? - nézett rám avval a gyönyörű kék szemeivel, és közelebb jött.
- Szia egész jól, bár fáj egy kicsit mindenem, de nem vészes. Tökéletesen aludtam, de az ébredés volt a legszebb. Ez a te házad Niall? Nem is tudtam hogy te... - ekkor elhallgattam és lenéztem a földre.
- Én mi? Nem gondoltad volna mi, hogy ilyen lakásom van?- dobott egy sima mosolyt
- Igazából nem.- mondtam kicsit halkan.
- A ruháim a hálószobából nyíló szekrényekben vannak, menj öltözz át aztán megbeszéljük mi lesz.- oda jött és megfogta volna a kezem, de én elhúztam és megszólaltam.
- Niall én szeretnék vissza menni a panzióba.- néztem rá, és vártam a választ.
- Elena én nem hiszem hogy jó ötlet lenne.- mondta és aggódóan a szemembe nézett.
- Niall tudok magamra vigyázni hidd el.- mondtam neki megnyugtatóan, de ő egy csúnya választ adott
- Ohh igen.. azt látom mint tegnap..ha én nem vagyok ott te már rég...- majd elhallgatott mert rájött, hogy ez az amit nem szabadott volna kimondania, hiszen nagyon jól tudja, hogy nem tehettem róla.- Elena ne haragudj én csak...- mondta de én közbe vágtam, könnyes szemmel - csak vigyél haza innen jó? - mondtam majd elindultam a háló felé.

*  Pez szemszöge *

Szörnyű fejfájásra ébredtem fel. Lassan felnyitottam a szememet, és észre vettem, hogy valaki fekszik mellettem. Reménykedtem benne, hogy Elena az, hiszen tegnap estéről minden kiesett. De nem ő volt az, hanem Harry. Felültem lassan, ne hogy felébresszem és felé hajoltam egy kicsit. Boxerben aludt. Csupasz mellkasa látszott csak ki a takaró alól ,és egy kicsit a boxerja. Annyira édesen alszik. De várjunk csak, hogyan kerülök én ide? És miért vagyok én egy száll melltartóba és bugyiba? Felakartam állni, ezért kihúzódtam az ágy szélére, mikor Harry mozogni kezdett, így gyorsan megálltam mert nem akartam, hogy felkeljen. Megfordultam és megnéztem, hogy alszik-e még. És aludt, de olyan édesen, hogy magára húzta a takarót, és csak a feje látszott ki. Ugyan kicsit vicces volt, mert a fejére rá volt tekeredve a sálam.

Felálltam, és elkezdtem keresgélni a cuccaimat. Elég nehéz volt, mert ahogy haladtam végig a házon, egyesével voltak a ruhadarabjaink eldobálva. Nem tudtam, hogy most ez Harry ház vagy a fiuk-é. De siettem összeszedni a cuccom, és rohanni vissza a panzióba, mert a tanárnő tuti, hogy leszedi a fejünket, ha megtudja, hogy este nem mentünk haza. Kopogást hallottam. Lementem a lépcsőn, és kinéztem résnyire az ablakon. Csak az újságos volt. Letette az újságot majd elment. Én visszamentem, bementem az egyik fürdőbe, és öltözni kezdtem. Épp a gatyámat húztam fel, mikor valaki benyitott az ajtón  oda sétált a wc-hez és pisilni kezdett. Nagyon megijedtem, mert ő háttal volt nekem, gondolom ezért nem látott. Lehúzta a wc-t és megfordult, a szemei tágra nyíltak, pislogni kezdett, majd dörgölni a szemét, és megszólalt rekedtes reggeli hangon:

1. - Most álmodom, mert ha igen akkor azt csinálunk amit akarunk, de ha nem akkor, megkérdezném szép hölgy, hogy hogyan kerül a mosdómba?- mondta teljes meglepődöttséggel.
   - Hát...én.. csak... pez vagyok.- mondtam neki és magam elé néztem, mert egy kicsit ciki volt, hogy én takarom magam egy pólóval, ő neki meg a férfiassága, szokásosan felállt, gondolom ez a reggeli dolog, minden fiúnál így van, de ez engem különösen zavarba hozott.
   - Pez...várj pez...te vagy az aki valamelyik nap az étteremben leesett a székről?- mondta nevetve, és elindult kezet mosni.
   - Igen én..- fogtam meg a fejem, és teljesen elpirultam.
   - Én zayn vagyok, de ezt gondolom már tudod.- mondta nevetve majd fojtatta.- és elmeséled nekem, hogy minek köszönhetem, hogy itt állsz egy száll melltartóba elöttem?
   - Harrytől jöttem, a ruháimat szedtem össze, kicsit hosszú volt az éjszaka.- mondtam és lehajtottam a fejem, mert tudtam, hogy ez az egész teljesen félreérthető. Nekem is az volt, hiszen nem tudom, mi történt éjszaka, és remélem, hogy nem adtam meg a derekamat Harrynek.
   - ááh.. akkor most már értem, mire ez a szétdobált ruha tegnap este. És legalább jó volt? igaz nem rám tartozik.- mondta és fülig ért a szája.- Na jó én hagylak öltözz fel, aztán menj vissza Harryhez, ne hogy megint be pánikoljon, hogy megint a párnáját kellett szorongatnia egész éjszaka, na szia.- kacsintott rám, és kiment.Jézusom. Hát én most nem tudom mit csinálok, minden esetre gyorsan felöltöztem, megigazítottam magamat a tükörbe. Halkan akartam kilopózni, hogy senki ne vegyen észre, de ahogy nyitottam ki az ajtót, Harry hangját hallottam amint valakivel épp telefonált. Hallgatni kezdtem, hogy ugyan kivel beszél és mit. Kicsit kinyitottam jobban az ajtót, hogy halljak valamit, és kicsit kijjebb dugtam a fejem, amikor hátulról valaki megfogta két kézzel az oldalam, én megugrottam, és jól bevágtam a fejemet. Megfordultam és tudtam hogy....

4.fejezet.~

Megfordultam  és tudtam, hogy ő az… Ránéztem mérgesen mire ő megkérdezte suttogva:
- Ki elől bújkálunk?
- Senki elől.- mondtam majd kicsit kijjebb dugtam a fejem, hogy jobban halljam mit beszél, mert nem értettem semmit.
- Akkor hallgatózunk?- mondta kis sunyi mosollyal.
- Nem.. nem hallgatózunk.- mondtam neki és megráztam a fejem, és az ujjam a számra tettem evvel jelezve neki, hogy hallgasson el. Erre ő kicsit arrébb tolt és kinézett. Rám nézett és valahogy éreztem, hogy valamire készül, így az ujjamat újra a számra raktam, és mutogattam erőteljesebben neki, hogy maradjon csöndbe de nem tette, és elüvöltötte magát:
- Harry, miért rejtegetsz ilyen szép lányokat az én mosdómba? – üvöltötte, mire hallottam hogy Harry megáll a beszélgetésbe, és  jön közelebb, mire becsuktam az ajtót, és az ajtónak nyomtam, és megütöttem. Mire ő felnevetett, és izgultan várta, hogy Harry mikor nyit be.
-  Zayn te szóltál bentről tesóm? – kopogott be, és mondta kicsit nevetve. Én ránéztem Zaynre, aki dobott egy vad mosolyt, majd kinyitotta az ajtót és Harry vállát megütögetve megszólalt:


- Ha el akarod előlünk rejteni a csajaidat, legalább ne a saját fürdőmbe dugd be. – mondta, és kisétált az ajtón. Én a fejemet, fogtam, és nem mertem ránézni Harryre, ugyan is úgy akartam elmenni, hogy ő ne tudja meg, mert szégyelltem magam, hogy már az első nap az ágyába végeztem, sőt az is lehet, hogy, odaadtam neki a méltóságomat.  Hisz még nem is ismerem, nem akarok az a lány lenni, akin húz egy vonalat, hogy na ő is meg volt. De lehet, hogy az lettem. Miközben magam elé néztem és gondolatok 100-ai futottak át  az agyamon eszembe jutott Elena. Harry csak állt az ajtóban, és várta, hogy megszólaljak. De nem akartam, nem akartam semmit mondani csak elmenni, anélkül, hogy bármit is mondanom kéne. De egy kis idő múlva elindult felém, megfogta puha kezével az arcomat és felemelte. Megláttam azokat az isteni zöld szemeket, és éreztem, hogy a mellkasom egyre gyorsabban mozog fel-le. Kezével kiszedte az arcomból a tincseket és megszólalt:
- Előlem bújkáltál, a saját házamba?- kérdezte, és felnevetett, mikor én ránéztem, és elmosolyodtam akaratom ellenére, mert a gödröcskéit imádtam a mosolyában a legjobban.
- Felakartam öltözni, és elindultam összeszedni a ruháimat, ami össze vissza voltak dobálva, aztán gondoltam akkor bejövök és felöltözöm.- mondtam neki, majd lenéztem, mert eszembe jutott, hogy mivan ha megtörtént.
- És hogy került ide Zayn?- mondta miközben mosolya eltünt, és éreztem némi féltékenységet a szavaiban.
- Mikor öltöztem bejött. – mondtam majd a szemébe néztem, mert kíváncsi voltam mit reagál rá.

-És történt valami?- kérdezte kicsit morcosan, mire én az arcába nevettem kicsit és megöleltem, hogy megnyugtassam semmi sem történt.
- Ugyan mi történt volna?- majd gyorsan hátra léptem, és elkezdtem készülődni, de közbe folytattam, és elmeséltem neki hogy mi történt.
- De akkor miért csaptátok be az ajtót?- kérdezte és nézett rám értetlenül. De én nem akartam válaszolni rá, így kis időt hagyva rá kérdeztem Elenára.
- Öhm mond tudod hol van Elena, vagy hogy mi van vele, nagyon aggódom érte, mert ott hagytam.- mondtam , és egyből kaptam is a választ.
- Niallel van, de ne akadj ki jól van csak este történt egy kis galiba, de gyere reggelizz meg, biztos éhes vagy.- mondta és indult ki, de én utána mentem és megfogva a vállát, visszafordítottam.
- Miféle galiba Harry?- kérdeztem tőle idegesen.
- Egyedül hagytátok Elenát, és egy férfi majdnem megerőszakolta, de Niall ott volt és elhozta onnan, és Niallhez mentek. Niall kivan borulva rátok, hogy hogy hagyhattátok ott, de mondtam neki, hogy senki nem gondolja, hogy ez megtörténhet.- mondtam és próbált megölelni de én hátra léptem és mereven bámultam magam elé. Elenát ott hagytuk, és majdnem megerőszakolták. Hogy lehetek ekkora hülye? És ekkor folyni kezdtek a könnyeim, de Harry egyből letörölte. Nem tudtam, mit mondani.
- Azonnal haza kell mennem Harry vigyél haza kérlek.- néztem rá könnyes szemekkel és könyörögtem. De csak annyit kaptam, hogy:
- Nincs otthon még Elena Niallnél van és Niall ott akarja tartani, amíg itt vagytok Londonban. De haza viszlek ha akarod, de szerintem elötte meg kéne beszélnünk a tegnap estét.- mondta és a tarkójára rakta a kezét, és elhúzódott szájjal, kicsit elpirulva rám nézett.
- Milyen tegnap estét Harry?- kérdeztem idegesen, erre Harry megrázta a fejét.
- Szerinted a ruháink viccből voltak szétdobálva a földön?- kérdezte, majd nevetve tovább mondta.- bár, meg kell hagyni, csak úgy repültek a ruhák rólad, úgy vetköztél.
- Hogy mit csináltam?- kérdeztem és teljesen elpirultam.
- Gyere be a szobámba ne a fürdőszoba ajtajába beszéljünk meg mindent.- mondta és indult el a szobája felé, és nem gondolkozva utána. Leültem az ágyra, majd becsukta az ajtót és mellém ült.
- Én most lemegyek valami kajáért várj meg oké?- kérdezte mosolyogva, és szemét rám tapasztotta.
- Oké- mondtam és próbáltam visszaemlékezni mindenre. Felnéztem a plafonra, és akkor szépen lassan beugrott minden.
 Harry leállt a felesek ivásával, de én úgy gondoltam, hogy még folytatom, és még 2őt legyűrtem. Hanna, haza akart vinni, de  nem engedtem azt mondtam, majd Harry vigyáz rám, így Hanna haza ment. Kérni akartam a következő kört, mikor szólt Harry, hogy fejezzem be, mert nem szeretné ha hánynék, ekkor megfogtam a kezét és berángattam a tömegbe táncolni. Aztán fájt a lábam a magas sarkúba így levettem, és mondtam, hogy még táncolni akarok de  nem engedte, mert a 2 lábam nem éppen volt stabil. Ekkor taxit fogtunk, és hozzá mentünk. Beértünk a házba és  egyből lehuppantam a kanapéra. Hozott nekem egy pohár vizet, és csinált pár szendvicset, de én csak azt kérdeztem, hogy hol van még pia mert inni akarok. Felálltam kimentem a konyhába, és kinyitottam a hűtőt. Megtaláltam a tequila-át és kérleltem ,hogy csak hagy kóstolhassam meg. Elővet két kis feles poharat, és töltött, amíg én a hűtőből kivettem, egy zöldcitromot, és nagy nehezen félbevágtam. Megfogtam a poharat, odamentem hozzá, elfordítottam a nyakát, rányomtam a citromot, majd belecsúsztattam a szájába félig, lenyaltam a nyakáról a citromot, gyorsan megittam rá a tequila-át , majd a citrom felét amit kilógott a szájából bekaptam. Elkezdtük mindketten szívni és szopogatni, mire  kivettem a számból és leraktam az asztalra. A citrom másik felét, odaadtam neki, és elhúztam a hajam, mutatva hogy ő is csinálja meg.- na ekkor kicsit ledermedtem, hogy csinálhattam ilyet. Bevallom, kicsit tetszett, hogy ilyen merész vagyok, de hogy ennyire.- ő is megcsinálta, de egyszer csak kivettem a szájából a citromot, és vadul smárolni kezdtünk.- hogy juthatott ilyen az ezsembe,  itt teljesen elpirultam.  Letoltunk mindent az asztalról, felrakott és ott folytattuk a smárolást, teljesen beindult, mert a ruhámat kezdte el húzogatni, amit én elösször nem engedtem, de annyira csábító volt, hogy a végül lekerült rólam. Felvett az ölébe, és minden egyes falnál megállva smároltunk, de nagy nehezen felértünk a szobába. Lelöktem az ágyra, bezártam az ajtót, és rá másztam. Elkezdtem csókolgatni a mellkasát, kicsit harapdálni, ami bevallom tetszett, mert nem gondoltam volna hogy ilyen kis tüzes . Levette a ruháit, és elkezdte, csókolgatni nyaktól, és haladtam lefele, míg a gatyáját, is lerángattam róla, mire ő megfordított, és átvette az írányítást. Csókolgatni kezdett. Végig csókolta a lábaimat, és kiszívta a nyakamat.

 Aztán teljesen beindítottam, így a pénisze, teljesen kidudorodott és megkeményedett, mire én elkezdtem róla lerángatni a gatyát. Elösszőr nem engedte de megfordítottam, lemásztam egészen odáig, és két kézzel kényeztetni kezdtem, az elején tiltakozott , de utána megadta magát. Már majdnem elélvezett de akkor felhúzott,  levette rólam a bugyit,és játszani kezdett az ujjaival majd  feldugta az ujját, és kényeztetni kezdett, mire  halk nyögések hagyták el a számat. Majd kérleltem, hogy ne hagyja abba. Felrakta a másik ujját is, így kettővel folytatta, mire én egyre hangosabban nyögtem, és éreztem, ahogy egyre nedvesebb leszek,majd felmászott hozzám, közbe persze nem hagyta abba a kényeztetést. Belé kapaszkodtam, és a nyögések között, néha a nevét mondtam, majd testem megfeszült, belé véstem a körmeimet, a fejemet a nyakához húztam, és elélveztem. Kapaszkodtam belé még egy darabig utána visszafeküdtem az ágyra, ő meg mellém. Felé fordultam adtam egy csókot, majd felálltam, nagy nehezen. Megkerestem a bugyimat, és annyit mondtam, hogy feküdjünk le mert fáradt vagyok. Befeküdtem az ágyba, ő mellém, majd hozzá bújtam, megcsókoltam a mellkasán, és azt mondtam, hogy ez volt az első, ilyen aktusom  de egy örök emlék lesz nekem. Aztán megpuszilta a fejem, és azt mondtam szeretlek Harry. Erre éreztem ahogy puha ujjai érintik az arcomat, majd elnyomott az álom.

 De vajon mit mondott? Ekkor belépett a szobába, és lerakta az ágyra a tálcát, majd leült mellém.
Vajon ő mit mondott? Vagy mondott valamit? muszáj megtudnom, így felé fordultam belenéztem a szemébe és megkérdeztem:

 - És te mit mondtál Harry?... elösször nézett rám majd megkérdezte.
-Mikor?
- Az utolsó mondatomra este.- percekig csönd volt...én csak néztem rá és vártam a választ ami teljesen lesokkolt. Azt mondta...

5. Fejezet.~

Bocsánat, hogy késtem de a családi zűrök lefoglaltak, de itt van az új rész remélem tetszeni fog.:)) xxxx





* Elena szemszöge *

Mikor beléptem Niall ruhás szekrényébe, lefagytam. Sapkák sora végig, minden fajta, szépen sorban egymás mellé rakva.

 A cipők úgy szint. Mintha, porcelán baba gyűjtemény, csak ő a cipőkkel, és a sapkákkal csinálja ezt. Kicsit megtorpantam, de amint meghallottam, hogy egy hang közeledik felém, újra megindultam és kerestem egy melegítőgatyát, meg egy pólót. Igaz meleg volt kint, de kis gatya nála nincs, és hát boxerbe nem megyek a tanárnő elé. Szipogtam, mert rosszul esett amit  Niall mondott. Lehet, hogy két napja találkoztunk, de nem tud rólam még semmit sem, ki ő hogy elítéljen engem? Mintha tehettem volna, a tegnapi esetről,... áuu bele is fájdul a fejem ha csak arra gondolok.
- Így nem mehetsz haza. Legalább fürödj le El, kérlek.
- Csak haza akarok menni innen, oda ahol nem vágják az orrom alá, hogy mi történt velem, és csinálnak úgy mintha tehetnék az egészről.
- Ugyan már El, nem úgy gondoltam, én arra gondoltam, mi lett volna ha...- és ekkor elhallgatott. Nem értettem, hogy miért nem mondja végig de nem is érdekelt, befejeztem az öltözködést, éppen mentem volna ki mellette, mikor megfogta a karom.Ekkor ránéztem és tudtam, hogy azt várja, hogy megkérdezzem tőle, hogy mi lett volna ha.

- Ha?-kérdeztem- Ha nem jössz értem, ó te megmentő és mentesz meg? Hát akkor mára egy megerőszakolt lány lennék valószínűleg, és nem itt ülnék, hanem egy repülőn útban haza.- mondtam és könnyezni kezdtem. Ekkor hirtelen magához húzott, és megölelt.
- Azt soha nem bocsájtottam volna meg magamnak.- mondta és éreztem ahogy a hátamon a kezei ökölbe szorulnak, és ideges lesz. De nem érdekelt, megbántott. Azt hiszi nekem könnyű volt?
- Oh, szerintem meg le se szartad volna, hogy velem mi történik, ha nem lennék én is egy préda számodra akit meg kell szerezni, és bejelölni, hogy "na ő is meg volt".- Erre megfogta a két karomat, kicsit eltolt magától, de pont annyira, hogy a szemebe nézzen, majd megszólalt.
- Azt hiszed, csak azért mentettelek meg?HÁT NEM!- mondta kicsit hangosabban-  Ha nem mert tudod, én én nagyon... kedvellek..- ekkor lenézett a földre, és nem szólalt meg. Én csak néztem rá, és próbáltam tartani magam, hogy ne essek össze, ugyan is fáradt voltam hiába most keltem fel. Fájt mindenem. De ekkor hátra léptem tőle, mert túl gyorsnak éreztem az egészet, majd láttam hogy bekönnyezik. Letörölte könnyét, megakartam szólalni, de ő hamarabb megtette, és mondta hogy induljak le mindjárt jön ő is. Az egész út a panzióig csendben telt. Beértünk a panzió elé. Pár percig csönd volt mire én megköszöntem, hogy elhozott de megszólalt:
- Tényleg azt hiszed, hogy egy nagy egoista sztárnak képzelem magam, aki a nőkön csak egy jelet hagy, hogy ő is megvolt?- Nézett rám, üres tekintettel. Én megijedtem, nem tudtam, hogy a szavak amiket mondtam neki, ennyire megbántották. Talán tényleg érdeklem? Nem...biztos, hogy nem, Elena légy észnél nem hagyhatod, hogy elvegye az eszed.
- Hisz az összes sztár ilyen, te mitől lennél más?- kérdeztem és bámultam előre.
- Kérlek, hagy bizonyítsam be, hogy más vagyok mint a többi. Adj egy esélyt kérlek. Egyetlen esélyt kérek. Ha azt elszúrtam, hívhatsz annak, csak kérlek..- nézett rám azokkal a gyönyörű kék szemeivel, és nem tudom miért de én igent mondtam. Mire felcsillant a szeme. Én elmosolyodtam, és egy puszit nyomtam az arcára, és gyengéden a fülébe súgtam, hogy köszönöm, majd kiszálltam. Hisz még is csak megmentett. De mi a fene ütött belém? Miért mondtam neki igent? Mindegy is, csak 2 hétig vagyok itt, addig úgy sem tudok bele szeretni. Megvártam míg elmegy, és elindultam a panzió ajtajához, mire Dodi szaladt ki nevetve, és nekem jött.
- Dodi, mi a fenét csinálsz te itt? Nektek nem a túrán kéne lennetek?- néztem rá, és nem értettem mit keres itt.
- Ezt kérdezhetném, én tőled is tőled. - Nevetett fel, majd folytatta- a Tanárnő, tegnap becsicsentett egy kicsit, és egész nap alszik, törölte mára a programot, így ma mindenki szabad, úgy hogy én most megyek, így mert épp Nico elől futok, szia- majd elviharzott. Nagy kő esett le a szívemről, mert akkor talán nem kell magyarázkodni a tanárnőnek, hogy hol voltunk éjszaka. Bementem a panzióba, de senki nem volt, üres volt az előtér. Gondoltam, hogy akkor felmegyek szobámba remélve, hogy Pez ott van. De nem volt sehol sem. A szoba úgy volt hagyva, ahogy tegnap este elmentünk. Tehát, Pez nem volt itt. ledobtam a cipőt az ajtó mellé, és azonnal hívni kezdtem Pezt.

* Pez szemszöge *

Lesokkoltam, amikor meg mondta, hogy mit mondott este. Válaszolni akartam, de akkor megcsörrent a telefonom. Elena volt az, muszáj volt felvennem, érdekelt hogy van. Elmondta, hogy ő már otthon van, és a tanárnőnél se buktunk le, mert ő már első este berúgott, mondtam neki, hogy nem sokára én is otthon vagyok, és akkor mesélünk mindent. Elköszöntünk, és álltam Harry elött. Harry nézett, rám ás várta, hogy mit fogok mondani, de nem tudtam mit mondani. Hisz erre mit lehet? Hülye kis 17 éves fejemmel, mit gondoltam? Még jó hogy nem engedtem meg neki, hogy elvegye a szüzességemet. Nem akartam elötte sírni, de rosszul esett. És ekkor sírni kezdtem, de nem tudom miért. Hisz csak 2 napja ismerem. Túlságosan beleéltem magamat.
- Pez, ne kérlek ne. Miattam ne. Nem érdemlem meg.- mondta Harry, de legszívesebben pofán tudtam volna vágni.
- Nyugalom, Harry, csak engedj ki, haza akarok menni El-hez.- mondtam és gyorsan letöröltem a könnyemet.
- De még nem is reggeliztél.- mondta és vette fel a tányért.
- Most valahogy, nem vagyok éhes bocsi.- mondtam és kifutottam a szobából. Ahogy kiléptem a szobából neki mentem Zaynnek. Nem értettem mit keres itt, de nem is érdekelt. Csak elakartam onnan menni. Kiléptem az utcára, nem tudtam, hol vagyok, de nem is érdekelt. Elfutottam azt hiszem két utcányira, egy nagy dombos részem találtam magamat, leültem egy fa tövébe, és sírni kezdtem. Harry szavai jártak a fejembe, és az ahogy azt mondja: " Nézd Pez, állati jó volt, veled, szerintem ennyire jól még senkivel nem éreztem magamat. De én nem érzek úgy ahogy te. Több mint barátság, de kevesebb mint szerelem." Ki akartam szedni a fejemből  a szavakat. Az estét, a bulit, a vacsorát. Felhúztam a lábaimat, és beletemettem a fejemet. Nem is érthettem, mi ütött belém. Hisz csak 2 napja ismerem. De a zöld szemei, a göndör haja, az akcentusa, és ahogy csókol. Minden amit tesz. Azt hiszem, most már értem milyen érzés, mikor arról beszélnek, hogy milyen a szerelem első látásra. Bele szerettem. Minden ami ő.

Már sötét volt, és már senki nem volt kint. A telefonom lemerült, és gondoltam ideje haza indulni El biztos halálra izgulja magát miattam. Felálltam leporoltam magamat, de ekkor elkezdett esni az eső. Remek, ennél jobb már nem is jöhet. Lesétáltam a dombon, és elindult a kivilágított utcákon.(itt kapcsold be a zenét ha gondolod) Őszintén, jó érzés volt, csak sétálni London utcáin. A meleg eső simogatta a karomat. Gyönyörű volt, minden ami ott történt. A házak, az építmények, az utak, és az, hogy messze látszottak, az autók sokasága az autópályákon. Már egy órája sétálhattam, mikor egy, sötét zöld autó jött mögöttem. Elösször nem ijedtem meg, de mikor lelassított mellettem, akkor hirtelen megfagytam. Lehúzódott a kocsi ablaka, és egy rosszfiús mosoly csillogott ki még este is a kocsiból.





 Nem álltam meg. De ő sem.
- Jó így este esőben sétálni?- kérdezte nevetve.
- Igen szeretek az esőbe sétálni.- vágtam rá vissza, hogy ne vegye észre, hogy eltévedtem.
- Ne vigyelek haza?- kérdezte
- Nem köszönöm, nem kell tudom merre kell haza mennem.- csináltam úgy mintha tudnám, mi hol van, pedig fogalmam sem volt.
- Na...hagy tartsak veled...kérlek.- nézett rám a kölyök kutya szemekkel.
- Oké, de akkor szállj ki a kocsiból, és gyere velem gyalog.- mondtam neki, és beszálltam a játékba.
- És tőletek meg mivel?...oké Pez, ha játszani akarsz én benne vagyok.- kacsintott rám, majd félre állt a kocsival, kiszállt, és hirtelen mellém futott.
- Mondták, már hogy rosszul hazudsz?- nevetett
- Miért?- néztem rá kérdően.
- Mert fogalmad sincs merre kell hazamenni, de azért szép próbálkozás.- mosolygott. Mire én elpirultam, mire ő közelebb jött, és nyújtotta a karját, hogy karoljak belé. Felnevettem, majd bele karoltam. Sétáltunk egy darabig, majd elkezdett nevetni. Én megkérdeztem, min nevet de ő nem válaszolt. Kislány módjára bedurcáztam,  és egész út alatt nem szólaltam meg. Nagy nehezen haza értünk. Megálltunk a panzió elött, mire közelebb jött, és az arcomra adott egy puszit. Mire én megszólaltam:
- Köszönöm, hogy hazakísértél.- mosolyogtam.
- Ez természetes, még sem hagyhatom, hogy egy ilyen szép lány egyedül menjen haza.- kacsintott. Éppen mentem volna be az ajtón mikor...